A mai napig népszerű az a tévhit, hogy egyedül a K2-vitamin segít a csontok egészségén, míg a K1-vitamin csak a véralvadáshoz elegendő. A bizonyítékok eddig sem ezt mutatták, de egyre több új tanulmány is megerősíti, hogy megfelelő dózisban a K1-vitaminból is elegendő K2 keletkezik, így az előbbi önmagában is biztosíthatja a K-vitamin összes előnyös hatását. 

A K1-vitamin bevitele és a csonttörések kockázata 

A K-vitamin olyan fehérjék megfelelő működéséhez is szükséges, mint például a csontokban található oszteokalcin, amely segít beépíteni a kalciumot, amivel a csontok erősek és egészségesek maradhatnak. Nem feltétlen a csontsűrűséget javítja, ugyanis megfigyelhető, hogy akkor is jelentős kockázatcsökkenést eredményez, ha a csontsűrűség nem emelkedik. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a csontok szerkezetére gyakorol kedvező hatást, így azok rugalmasabbá és ellenállóbbá válnak a törésekkel szemben. 

Egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy a nagy dózisú K1-vitamin-pótlás jelentősen csökkentette a csonttörések számát (1), de több megfigyeléses tanulmányban is az látható, hogy akik több K1-vitamint fogyasztanak, védettebbé válnak a medence- és csípőcsonttörésekkel szemben. Ez különösen fontos az életkor előrehaladtával, amikor a csípőtáji törések rendkívül károsak lehetnek, és maradandó rokkantsághoz vagy más súlyos problémákhoz vezethetnek. 

A Nurses Health Study egyik eredménye, hogy akik napi 110 mcg-nál több K1-vitamint fogyasztanak, azoknál 30%-kal alacsonyabb a csípőcsonttörések kockázata, (2) és ez független volt a kalcium- és a D-vitamin-beviteltől. Akik naponta fogyasztottak salátát vagy más zöld leveles zöldséget (amelyek a K1-vitamin legjobb forrásai), közel felére csökkentették ezzel a csonttörésük esélyét. 

Egy másik nagyszabású megfigyeléses tanulmányban, a Framingham Heart Study-ban szintén ezt igazolták: azoknál, akik a legtöbb K1-vitamint fogyasztották (~250 mcg/nap) csupán harmadannyiszor fordult elő csípőcsonttörés, mint a legkevesebbet fogyasztók körében (~56 mcg/nap). (3) 

Az új kutatás 

Ebben az új megfigyeléses tanulmányban 14,5 éven keresztül, 1373 idősödő nőnél vizsgálták, hogy milyen összefüggésben áll a K1-vitamin-bevitelük a csonttörések okozta kórházba kerülés kockázatával.(4) 

A résztvevők K1-vitamin-bevitelét kérdőívek segítségével mérték fel, egy új, frissített adatbázis alapján, ami pontosan tartalmazta az ételek K1-vitamin-tartalmát. Fontos, hogy labortesztekkel is igazolták a vizsgált személyek állításait, amit a K-vitamin által aktivált fehérjék arányából határoztak meg.  

A résztvevőket 4 kategóriába sorolták a K1-vitamin-bevitelük alapján. A legmagasabb bevitellel rendelkező csoport (több mint 99 mcg/nap) sokkal jobb eredményeket ért el a legalacsonyabb fogyasztókhoz képest (kevesebb mint 61 mcg/nap): 30%-kal alacsonyabb volt az általános töréskockázatuk, és felére csökkent esetükben a csípőcsonttörések okozta kórházba kerülések száma. 

Érdemes kiemelni, hogy ezek az eredmények függetlenek voltak számos egyéb fontos kockázati tényezőktől, beleértve a testtömeg-indexet, a kalciumbevitelt, a D-vitamin-szintet és a gyakori betegségeket.  

Összefoglaló 

A K1-vitamin egyike azoknak a mikrotápanyagoknak, amikből ideje lenne frissíteni a hivatalos ajánlásokat: a legtöbb országban mindössze napi ~60-70 mcg-ot ajánlanak a felnőttek számára, ami valóban csak a megfelelő véralvadáshoz elegendő, és jól láthatóan kevés a csontozatra és a szív- és érrendszerre gyakorolt jótékony hatásai eléréséhez.  

Az elsősorban zöld leveles zöldségekben és növényekben megtalálható K1-vitamin fogyasztása hatékonyan aktiválja a csontokban található oszteokalcint, ami aztán javítja a csontok erősségét és rugalmasságát. 

A csontok egészsége szempontjából kiemelt fontosságú még a D- és az A-vitamin, a magnézium, a kalcium, a bór és a szilícium, ezeken kívül pedig a megfelelő fehérjebevitel és a fizikai terhelés, amelyek egyaránt szükségesek ahhoz, hogy csontjaink minél tovább erősek maradjanak.